„Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg,
és holnap adok; holott nálad van, amit kér.” 
(Példabeszédek 3,28)

Az ember élete során sokszor érez késztetést arra, hogy adjon. A kérdés az, hogy ezt a jó gondolatot követi-e cselekedet, örömteli adás? Nem kell nagy dolgokra várni, nem kell nagy eseményeknek, katasztrófáknak történnie ahhoz, hogy megnyissuk a szívünket mások iránt. Nem küldetésünk eldönteni ki „érdemes” vagy „érdemtelen” arra, hogy támogassuk, segítsük a nehézségeiben. Nyitott szemmel kell járni a világban, figyelni, észrevenni és betölteni mások szükségeit, ahogy Jézus is tette.