Az Örömhír

Az első emberpár a saját döntésével elkövetett bűn következtében elszakadt Istentől, a teremtőjétől. Ennek következtében minden ember bűnös természettel születik meg. A bűn által az emberi sors részévé vált a betegség, a halál és a kárhozat. Az emberiség legmagasztosabb tervei is félresiklottak, személyes életünkben is egy láthatatlan erő folyamatosan a romboláson, a pusztításon munkálkodik. A Sátán, az embergyilkos uralkodik a világban.

Isten azonban nem akarja, hogy az ember elvesszen. Elküldte a Fiát közénk, hogy az elkövetett bűnökért az ártatlan fizessen (1.Péter 3,18). Jézus Krisztus - Isten Fiaként - nem hordozta az eredendő bűnt. Emberi testben is tisztán, bűn nélkül élt.

Amikor eljött az idő, akkor a golgotai kereszten mégis a bűnös ember sorsát vállalva, keresztre feszítve halt meg, majd az örök kárhozat helyére, a pokolba is elment helyettünk. A halál azonban nem tudta Őt fogva tartani. A harmadik napon feltámadt a halálból (1Kor.15,3-4), feltámadása után többször találkozott tanítványaival, majd a szemük láttára felment a Mennybe (Luk.24,51). Ígérete szerint vissza fog jönni, hogy a Benne hívőket is elvigye az Atya házába (János 14,2-3), hogy ott az örökkévalóságban együtt éljünk Istennel.

Ez Isten örömhíre a számodra: Ha megbánod a bűneidet, Isten - Jézus Krisztus által bemutatott engesztelő áldozatra tekintettel - megbocsátja azokat. Gyermekévé fogad és új élettel ajándékoz meg téged. Megismerheted Istent, mint szerető, gondviselő Atyádat, aki örömét leli a veled való kapcsolatban.

Jézus Krisztus megváltásának elfogadása megment téged a kárhozattól, amibe a Sátán akar taszítani (1.Kor.15,1-4).

A Biblia

A Bibliához nagyon különbözőképpen viszonyulnak az emberek. Van akik számára a Biblia legendák gyűjteménye, van aki csupán filozófiai, vagy irodalmi műként tekint e könyvre. Nekünk, hívőknek, a Biblia Isten beszéde, amely - közel 1500 éves időtartam alatt - emberek közreműködésével lett lejegyezve (2Tim.3,16).

A Bibliából ismerhetjük meg Isten és az ember közel hatezer éves kapcsolatát, és fontos információkat nyerhetünk belőle a jövőre vonatkozóan is. Két fő része ismert, az Ó- és az Újszövetség. A két szövetség egy szerves egészet alkot.

Az Ószövetségből megismerhetjük az ember teremtésének és bűnbe esésének körülményeit. Az Ószövetséget olvasva kibontakozik előttünk a bűn természete, megérthetjük működését, és megláthatjuk Isten tervét, amellyel véglegesen ki akarja iktatni a bűnt és a halált az emberi életből.

Az Újszövetség lapjait olvasva megismerhetjük az Isten által megígért Felkent Szabadító, Jézus Krisztus földi szolgálatát, halálát és feltámadását, az egyház keletkezését és első évtizedeinek főbb eseményeit. Az Újszövetség végén, a Jelenések Könyvében pedig a jelenlegi világkorszak lezárásával kapcsolatos jövőbeni események leírásait olvashatjuk. 

A teremtés

Mózes I. könyve 1. rész

A körülöttünk levő világot Isten teremtette. Megalkotta a Földet, a világosságot, az eget, összegyűjtve a Földön levő vizeket, létrehozva ezzel a tengereket és a szárazföldet. Megalkotta a növényeket, a Napot, a Holdat és a csillagokat, a vízi, majd a szárazföldi állatokat. Mikor minden elkészült, Isten megteremtette az embert a maga hasonlatosságára. Ebben a munkában Isten örömét lelte. A munka befejeztével megpihent, gyönyörködött teremtményeiben.

Éden

Mózes I. könyve 2. rész

Isten az ember számára ültetett egy kertet az Édenben. A Teremtő itt mindennel ellátta teremtményét. Ádám azt a feladatot kapta, hogy őrizze a kertet. Minden az övé volt, csak egy fa volt Édenben, a jó és a rossz tudásának fája, amelynek a gyümölcsétől Isten eltiltotta őt. "Mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz."

Isten társat alkotott Ádámnak. Álmában kivette az egyik bordáját, és megformálta belőle Évát. Ádám egyből felismerte a „testéből való testet”, a „csontjából való csontot”. Szerette feleségét és ragaszkodott hozzá.

Bűnbeesés

Mózes első könyve, harmadik rész 1-7

A kígyó megszólította Évát: "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" Éva bizalmába férkőzött, elhitette vele, hogy Isten valami jótól akarja megfosztani az embert. Előbb csak megkérdőjelezte azt, amit Isten mondott, aztán határozottan az ellenkezőjét állította: "Bizony, nem haltok meg!"

Éva megkívánta a gyümölcsöt. Kívánatos volt a szemének, és izgalmas, kívánatos volt az a tudás is, amit Isten nem akart az emberre bízni. Nem mérlegelte, hogy életük, és minden ami körülveszi őket Istentől származik. Elhitte egy ismeretlen idegennek, hogy a jó és gonosz tudásának birtoklására szüksége van egy olyan világban, amelyben semmilyen hiányt, szükséget nem szenvedett, mert mindent, amire szüksége, volt Isten megadott neki.

Éva evett a gyümölcsből, és rávette Ádámot is az engedetlenségre. A Sátán - hiszen a Bibliából tudhatjuk (Jel 12,9), hogy ő jelent meg kígyó formájában - elérte célját. Ha Istennek nem is tud ártani, de Isten hasonmásán, az emberen kitöltötte bosszúját.

A bűn következményei

Mózes első könyve, harmadik rész 8-24

Isten hűvös alkonyatkor - amikor a kertben szokott járni Ádámmal és Évával - ismét megjelent. Hívta az embert, szólította őket, de Ádám és Éva elbújt. Féltek Istentől.

A bűn következménye mégiscsak az lett, amit Isten mondott. Ádám és Éva fölött a halál vette át az uralmat. (Róma 6,23) Elszakadtak Isten jelenlétéből, a korábbi szeretet teljes, bizalmas viszony helyére bűntudat, szégyen és félelem került. A föld, ami eddig magától termett, keserves munkával adta csak gyümölcsét. Ádám és Éva - a férj és a feleség - kapcsolatába is problémák, nehézségek álltak be.

A bűn következményei Ádám és Éva utódaira is kihatnak. Az első emberpár bűne (az eredendő bűn) az én életemre, és a tiédre is hatással van. A bűn által jött be a halál, és a halál minden emberre elhatott. (Róma 5,12) Bűnös természetet örököltünk szüleinktől. Olyan természetet, amely csak Istentől elválasztott életre képes. Olyan életre, amely a halál árnyékában képes ideig-óráig létezni, maga is további bűnökre sarkall, aztán az örök kárhozatba taszít. 

Ígéret

Isten azonban nem hagyta végleg elveszni az embert. Ígéretet tett Ádámnak és Évának, hogy az asszony magva a kígyó fejét fogja taposni. (1.Móz.3,15) El fog jönni az az asszonytól született személy, aki megszabadítja a halál fogságából az embert. A további generációk a bűn következményeit hordozták. Átélték minden átkát annak, hogy a bűn elválasztja őket Istentől: Betegségtől, éhségtől szenvedtek, gyilkosságok és halál vette őket körül.

Isten ígérete azonban kettéválasztotta az emberiséget. Akik elhiszik Isten ígéretét, azok életükkel, és sokszor halálukkal is hirdetik, hogy bíznak Istenben. Az első emberpár az Isten által teremtett Édenben elhitte, hogy Isten gonosz, valami jótól akarja megfosztani az embert. Akik a bűn alatt szenvedő világban Isten ígéretére teszik fel az életüket, azok hirdetik, hogy Isten jó és igaz.

Akik elhagyták az ígéretet, azok csak a napi lehetőségekre gondolnak. Egyre gátlástalanabbul, mások kárára is kihasználják az adódó lehetőségeket. Nem látnak a földi létnél tovább, most akarnak minden jót átélni, megszerezni. A beteljesített vágyak azonban csak rövid ideig szereznek örömöt. Mindig új kell, mindig jobb kell, a másé kell, ha nem adja elveszem. Ami nem sikerül, azért mások a felelősök, akiket meg lehet bélyegezni, akiket a halálba lehet kívánni, akiket ki lehet irtani. 

A zsidó nép

Isten szólt Ábrámnak, hogy hagyja el rokonságát, hazáját, és költözzön át arra a helyre, amit Ő mutat neki. Az új helyen Isten megáldja őt és egy nagy nép fog tőle származni. Ábrám engedelmesen követte Isten utasítását. Sátorban lakott - idegenként - azon a földön, amit Isten neki ígért. Lett volna ideje arra, hogy megfutamodjon, visszatérjen szülőföldjére, de minden látható nehézség ellenére bízott Istenben, és az Ő ígéretének beteljesülésében. Ábrámnak és feleségének Szárainak nem volt gyermeke. A kitartó, de agg házaspárnak Isten új nevet adott. Ábrámot Ábrahámnak (sokaság atyjának), Szárait pedig Sárának (fejedelem asszonynak) nevezte el. Végül Ábrahám száz éves korában, hosszú várakozás után megszületett fia, Izsák.

Látszólag rendbe jöttek a dolgok. Azonban Isten ismét szólt Ábrahámhoz: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlen egyedet, akit szeretsz, Izsákot... és áldozd meg őt égőáldozatul... " (1.Móz.22,2). Ábrahám kész lett volna megtenni Isten kérését, de az Úr az utolsó pillanatban leállította őt: "... már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlen egyednek én érettem" (1.Móz.22,12). Isten ezután megerősítette Ábrahámnak tett ígéretét, hogy nagy nép fog származni tőle, és az ő magvában megáldatnak a Földnek minden nemzetségei.
Ugyan azon a helyen, ahol Ábrahám készült feláldozni Izsákot, közel 2000 évvel később egy másik Atya adta oda az egyetlen Fiát áldozatul a világ bűneiért. 

Hit

A hit a bibliai definíció szerint "... a reménylett dolgoknak valósága, a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsidó 11,1)

A hit a keresztény élet legfontosabb feltétele. Nélküle nincs kereszténység, nincsen üdvösség, nincsen bűnbocsánat, nincsen szabadulás, nincsen megtartatás, ugyanis Isten azt mondja, hogy "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsidó 11,6)

Mik tehát azok a nem látott dolgok, amikben hinnünk kell a megigazuláshoz? A Újszövetség Ábrahámot - a zsidó nép ősatyját - a hitből valók Atyjának nevezi (Róma 4,11-12). Ábrahám ezt azzal érdemelte ki, hogy "... teljesen elhitte, hogy amit Ő [Isten] ígért, meg is cselekedheti" (Róma 4,21). Ábrahám tehát nem emberi filozófiákban, nem a saját álmaiban hitt, hanem abban, amit Isten megígért neki. Ráadásul akkor hitte el Isten ígéretének beteljesülését, amikor azokat még nem láthatta. Akkor is hitt Isten ígéretében, amikor hosszú évtizedeken keresztül a látható körülmények nem igazolták Isten ígéretének beteljesedését.

Ábrahám szívében a hitet tehát Isten - hozzá intézett - beszéde hozta létre. A keresztény ember szívében az üdvözítő hitet az hozza létre, ha Isten beszédét hallgatja, olvassa, elfogadja (Róma 10,17).

A hit valódiságát a cselekedetek (Jakab 2, 17), egy teljes életpálya (Zsidó 13,7) és végső soron az elragadtatás, vagy az igazak feltámadásában való részvétel igazolja. 

Törvény

Ígérete szerint Isten megszaporította Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottait. Az Egyiptomból való kivonulás után, az Ábrahámnak ígért föld elfoglalására készülő népnek Isten átadta törvényeit, amelyek szabályozták Isten és az ember, valamint ember és embertársa kapcsolatát. (2.Mózes 20,1-től 2.Mózes 31,18-ig.)

A törvény megtartása Isten áldását, míg elhagyása átkot jelentett Izrael népe számára. (5.Mózes 28,1-68)

Istennek több célja is volt a törvénnyel. Megmutatta, hogy mi Isten elvárása az ember felé, kijelentette, hogy mi a bűn (Róma 3,19-20).

A bűnös természetet örökölt ember azonban nem képes Isten törvényét betölteni. A természetünkben lakozó bűn újabb bűnök elkövetésére sarkall. Ily módon a törvény által nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudunk olyan életet élni, ami megigazíthat Isten előtt (Róma 10,3). Nyilvánvalóvá vált a törvény által, hogy Isten kegyelmére, a megígért Megváltóra szükségük van (Gal.3,22-24).

Fontos célja volt a törvénynek, hogy Izraelt megőrizze a bűn és az istentelenség elhatalmasodásától, hogy a megígért Megváltó megszülethessen és bűn nélkül, tisztán élhesse a földi életét (Gal. 3,23; 1.Ján.3,5).

A törvényben Isten megadta, hogy a bűnöknek milyen következménye van. Sok esetben a közösségnek kellett végrehajtani az Isten által kiszabott büntetést, máskor természet feletti következményei voltak a bűnnek.

A törvény megerősítette az Ádámnak és Évának adott kijelentést: A bűn következménye a halál, bűnbocsánat pedig csak vér kiontása által van (Zsidó 9,22). Isten ezért meghatározott a törvényben egy áldozati - engesztelési rendszert is. Ennek lényege az volt, hogy Isten elfogadta a bűnös ember vérének kiontása helyett, egy ártatlan lény, egy áldozatra szánt állat vérének kiontását. Ez az áldozat, a bakok és bikák vére, nem tudta tisztává tenni a bűnt megbánó, áldozatot bemutató személy lelkiismeretét (Zsidó 10,1-4), de előre vetítette azt az áldozatot, amelyben Isten Báránya, Jézus Krisztus szerzett tökéletes engesztelést mindannyiunk bűneiért (Zsidó 10,9-14).

Jézus Krisztus születése

Gábriel angyalt Isten elküldte Názáretbe egy szűzhöz, Máriához az alábbi üzenettel: "... fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezd az ő nevét Jézusnak. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hívattatik..." (Luk.1,31-32).

Isten Fia, Krisztus, aki az örökkévalóságban már létezett, letette isteni hatalmát és dicsőségét (Filippi 2,6-8). A Szent Szellem behelyezte Őt Mária méhébe, és kilenc hónap után megszületett egy zsidó kisfiú. Az emberiség történetében a megtestesült Krisztus volt az egyetlen - asszonytól született - ember, aki nem bűnös természettel jött világra.

Jézus földi szolgálata

Jézust, harminc éves korában Keresztelő János bemerítette a Jordánban. Jézusra rászállt a Szent Szellem, ezzel kezdetét vette három és fél éves földi szolgálata (Luk.3,21-23).

A názáreti zsinagógában felolvasta Ésaiás próféta róla szóló kijelentését: "Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." (Luk.4,18-19; Ésa.61,1-2)

Az elkövetkező években valóban ezt tette. Isten országáról szóló tanításait sokaság hallgatta (pl. Luk.5,1), megtérésre szólította fel az embereket (Máté 4,17). Betegeket gyógyított meg (pl. Luk.4,38-40 és Luk.5,17-26), halottakat támasztott fel (pl. Luk.7,11-17 és Luk.8,41-56), tisztátalan szellemeket űzött ki az emberekből (pl. Luk.4,33-35 és Luk.4,41), megbocsátotta emberek bűneit (pl. Luk.7,48 és János 8,4-11).

Jézusnak egyaránt hatalma van a bűn, és annak következményei felett is. Istenként joga van megbocsátani a bűnt, és hatalma van felszámolni a bűn következményeit is (Luk.5,17-26).

Vallásos emberek megfeddték, hogy vámszedőknek, bűnösöknek és prostituáltaknak prédikál. Így válaszolt: "Az egészségeseknek nincsen szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre." (Luk.5,31-32)

Szolgálata alatt mindvégig közösségben volt az Atyával, az Ő akarata és utasítása szerint élt és tanított (Ján.10,32; Ján.15,15).

Jézus halála

A kor vallási vezetői nem fogadták örömmel Isten Fiának szolgálatát. "Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind-e világ ő utána megy." (János 12,19)

Többször próbára tették, hogy istenkáromlásért (Luk.5,21), Isten törvényének megszegéséért (Luk.6,1-11), vagy a császár hatalma elleni lázadásért (Máté 22,15-22) vádolhassák és megölhessék. Előfordult, hogy a tanításain felháborodó emberek akarták Őt megölni (pl. Luk.4,28-30). Ezek a próbálkozások sorozatosan kudarcot vallottak.

A Messiásnak azonban meg kellett halnia (Luk.24,44-47) a világ bűneiért. Jézus többször el is mondta tanítványainak, hogy mi vár rá. (Máté 16,21; Máté 17,22-23 és Máté 20,17-19). Elmondta nekik, hogy ami történni fog, az nem véletlen. A Jó Pásztor önként leteszi az életét az ő juhaiért (János 10,11; János 10,17-18).

Iskariótes Júdás árulását követően elfogták Jézust, megkínozták és a Golgotán keresztre feszítették.

Isten Fia, aki a világ teremtésekor együtt játszott az Atyával, akiért és akire nézve mindenek teremtettek, összetört testtel, meztelenül függött a keresztre szegezve. Elhagyták a tanítványai, az utolsó ruháit is elosztották egymás között a római katonák (Zsoltárok 22). Két gonosztevővel osztozott ezen a kitaszított sorson, és még ők is gúnyolták. Beteljesedett Ésaiás próféciája: "Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő utára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté." (Ésa. 53,4-6)

Utolsóként az Atya is elfordult a mi bűneikért szenvedő Fiútól. Jézus felkiáltott, "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?" (Zsoltárok 22,2 és Márk 15,34), majd meghalt.

Testét sírba helyezték a tanítványai, szelleme és lelke - az Istentől elszakadt emberi sors utolsó állomásával is azonosulva - a Pokolba került.

Jézus feltámadása

Jézus teste három nap és három éjjel volt a sírban. A negyedik nap hajnalán, az asszonyok, akik a szokásoknak megfelelően meg akarták adni a testnek a végtisztességet, üres sírt találtak. Nem értették a történteket, de a megjelenő angyalok (Máté 28,5-6), majd maga Jézus Krisztus is (Máté 28,9) bejelentte, hogy Isten Fia feltámadt a halálból.

Mivel Jézus Krisztus bűntelen volt, a bűn zsoldja, a halál (Róma 6,23) nem tudta őt a Pokolban tartani (Apcsel 2,24), szelleme, lelke és teste ismét egyesült, megdicsőült, romolhatatlan testben támadt fel (Lukács.24,38-43; 1.Korintus 15,42-44). Negyven napon át megjelent a tanítványainak, majd felment a Mennybe (Apcsel.1,1-9).

Jézus feltámadása bizonyítéka annak, hogy ő bűntelenül élt, halálával a mi bűneinkért fizetett és hatalma van az ember legnagyobb ellensége, a halál felett is (1.Korintus 15,20-22)

Megtérés - megigazulás

A megtérésnek fordított szavak a héber és az ógörög nyelvben visszafordulást, visszatérést, a szándék és a gondolkodásmód megváltoztatását, megbánást jelentenek.

Jézus Krisztus földi szolgálatának központi üzenete is ez volt: "térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban" (Márk 1,14-15). A megtérés Isten parancsa minden ember számára (Apcsel 17,30).

Bibliai értelemben a megtérés az eddigi életcéloktól, vágyaktól való elfordulást, a bűnök megbánását, az Istenhez való odafordulást, visszatérést jelent. A megtérés tehát, éppen úgy mint egy úton való visszafordulás, egy szabad akaratból meghozott döntés. Meghallva Isten hívását, visszafordulok arról az útról, amelyen a saját akaratom szerint jártam, és arra felé indulok el, amit Isten jelöl ki a számomra. A megtérésről szóló legismertebb bibliai példa a tékozló fiú története (Lukács.15,11-24).

A megtérés tehát egy olyan döntés, amely hitből és Istennek való engedelmességből származik. Ennek a hitnek a következtében Isten megbocsátja és eltörli az ember bűneit és kegyelmet, üdvösséget ad, a Jézus Krisztus által elvégzett engesztelő áldozatra való tekintettel (Luk.24,46-47; 1.Péter 1,18-21).

Bemerítkezés (vízkeresztség)

A bemerítkezés egy szimbolikus cselekedet, nagyon is valóságos eredménnyel (1.Péter.3,21). A keresztény vízkeresztségben - a megtérés következtében már megigazult hívő - azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemetésével és feltámadásával. A hívő meghal a bűn számára, ami eddigi életét uralta. A víz alá merülés Jézus Krisztus eltemetését szimbolizálja, a víz alól való feljövetel pedig az új életre való feltámadást. Miközben a hívő átéli a bemerítkezés eseményeit, jelképesen eltemeti saját romlott emberi természetét, amelyet Jézus Krisztus a maga testében vitt fel a keresztre, és egy új, romolhatatlan, isteni természet részeseként jön fel a víz alól (Róma.6,1-11).

A hittel végrehajtott bemerítkezés eredményeképpen meggyengül a bűn befolyása az ember életére. Az embernek az a része halt meg, és lett eltemetva a víz alá, amely fogékony volt a bűnre. Az új természet irányítása alatt élő hívő Isten igazságában éli életét (Róma.6,11-14).

Betöltekezés Szent Szellemmel

Jézus Krisztus a keresztre feszítése előtt bátorította tanítványait: Nem hagylak titeket árvákul, vissza fogok jönni hozzátok. Addig viszont, amíg visszajövök, Atyám más vígasztalót, a Szent Szellemet küldi el hozzátok. Olyan személyt, Aki el tud vezetni benneteket minden igazságra. Aki ismeri az én beszédeimet, és eszetekbe fogja azokat juttatni a megfelelő pillanatban, és Aki örökre veletek marad! (János 14,16-18; János 14,26) Sőt, Szent Szellem azokat a dolgokat is el fogja mondani nektek, amiket én most még nem mondhatok el. (János 16,12-15)

Jézus feltámadása és Mennybe menetele után Szent Szellem személyében Istentől újabb társat kaptak a Benne hívő emberek. Az első eljövetelekor (Apcsel 2) Szent Szellem, és a vele betöltekezett hívők felforgatták Jeruzsálemet az evangélium üzenetével. Az Apostolok cselekedeteinek más fejezeteiből is látjuk, hogy Szent Szellem irányítója, tanítója, bátorítója, vígasztalója a hívőknek (pl. Apcsel 1,8; Apcsel 4,8; Apcsel 9,31; Apcsel 20,28), együtt munkálkodik velük Isten céljainak beteljesülése érdekében (Apcsel 4,31) és a hívő életének átformálásában is.

A megtérés eredményei - megszentelődés

A megtérés eredménye az, hogy az ember megigazul és megbékél Istennel (Róma 5,1-2 és Apcsel 3,19). Megtéréskor omlik le az a válaszfal, amit a bűn emelt Isten és az ember közé. A megtérés után - a korábban a bűn miatt távolinak, félelmetesnek látszó - Istent, mint Atyánkat ismerhetjük meg. Helyreállíthatjuk Vele azt a személyes közösséget, amely az Édenben megszakadt.

A megtérés egyben újjászületés is. Az ember szelleme, amely halott volt a bűn miatt, új életre kel. Az újjászületett emberi szellem képes átvenni Isten kijelentéseit, útmutatásait. Az eddig legfeljebb csak történelmi vagy filozófiai műként olvasott Biblia Igéi - a Szent Szellemtől vett kijelentések eredménye képpen - megelevenednek és elkezdik átformálni a hívő életét (Efézus.4,20-32).

Az Ige szerint megújuló lelkiismeret figyelmeztet az elkövetett hibákra, rossz megszokásokra és segít ezek felszámolásában. A lelepleződött hibák és bűnök immár nem kárhoztatás alá viszik a hívőt, mint a törvény idején, hanem Isten kegyelmére emlékeztetnek. Az Isten iránti szeretetből fakadóan a hívő felszámolja az Istennek nem tetsző dolgokat az életében. Beszéde, cselekedetei, jelleme lépésről-lépésre átformálódnak, s a hívő így Jézus Krisztushoz válik hasonlóvá.

Ahogyan a megtérés, a megszentelődés folyamata is döntések sorozatából áll. Ábrahámnak lett volna lehetősége elhagyni az Igéret földjét, megfutamodhatott volna a próbák és a nehézségek elől és visszamehetett volna arra a helyre, amelyet elhagyott Isten igérete miatt. (Zsidó.11,15-16) Ugyan így a hívőnek is nap mint nap döntéseket kell hoznia azokban a helyzetekben, amikor ellentmondást lát az élete és Isten Igéje között (Kolosse 3,5-10). Egy szemmel nem látható, kézzel meg nem fogható Személy ígérete miatt felhagy a rossz megszokásokkal, bűnökkel és életének egy újabb területén engedi, hogy Isten terve megvalósuljon, vagy feladja a küzdelmet, elhagyja a reménységét és visszatér az előző élethez, elveszítve ezzel a megigazulást, Isten kegyelmét és az örök életet. A hit hőseinek példája azt mutatja, hogy érdemes végigjárni a megkezdett utat. Isten erőt ad a napi kihívások leküzdéséhez és elkészítette a győztesek jutalmát (Jakab.1,12, Zsidó.10,35-39).

Az egyház

Az egyház Jézus Krisztus szentjeinek közössége, egy tértől és időtől független csoportja az emberiségnek. Isten által elhívott, Jézus Krisztus által megváltott, az Ige és Szent Szellem által megszentelt emberek közössége (1.Péter 2,9). Az egyház tagjai a ma a Földön élő hívők és azok is, akik hívőként fejezték be földi pályafutásukat.

Az Egyház Ószövetségi előképe Noé bárkája. (Ld. 1.Mózes 6,5-től 1.Mózes 9,29-ig.) Noé életével és a bárka építésével - közel száz éven keresztül - hirdette Isten bűnbánatról, megtérésről, ítéletről szóló üzenetét. Ma, a világ szeme láttára épülő Egyház ugyan ezt az üzenetet hirdeti. Ahogyan Noé napjaiban is csak azok élték túl a korszak lezárását és az ítéletet, akik a bárkában voltak, a jelenlegi korszak lezárását is azok fogják túlélni, akik az Egyházhoz tartoznak.

A Biblia Jézus Krisztus és az egyház kapcsolatát a vőlegény és menyasszonya kapcsolatával szemlélteti. Jelen pillanatban a Vőlegény távol van. Elment elkészíteni azt a lakóhelyet (János.14,1-3), ahol a menyegző után örökké együtt lesz Menyasszonyával. A Menyasszony, az Egyház pedig készül a menyegzőre. Várja vissza Vőlegényét, Akiről tudja, hogy úgy szereti őt, hogy a saját életét adta Menyasszonyáért (Efézus.5,25-27). Szépíti magát, hogy tetsszen a megérkező Vőlegénynek. Megőrzi magát a várakozás közben Vőlegénye számára, mással nem kacérkodik akkor sem, ha hosszúra nyúlik a várakozás. A Menyasszony is bizonyítja szerelmét azzal, hogy felkészülten, indulásra készen várja vissza Vőlegényét.

Az elragadtatás

A kegyelemnek az az időszaka, amiben most élünk, egyszer véget fog érni. Jézus Krisztus visszajön Menyasszonyáért (Máté 24,30-31), és elviszi őt a Mennybe, az Atya házába. Azok a hívők, akik meghaltak, feltámadnak romolhatatlan, dicsőséges testben, az élő keresztények teste pedig ugyan így elváltozik egy szempillantás alatt (1.Korintus.15,51-53; 1.Thessalonika 4,13-18).

Miközben Jézus Krisztus és és Menyasszonya, az Egyház, a menyegzőjét üli (Jelenések 19,7-9), a Földön az élet Isten és az Egyház nélkül, az Antikrisztus uralma alatt, egyre nagyobb gonoszságban, szenvedésben és Isten elutasításában fog folytatódni (2.Thessalonika 2,1-12). A Sátán, az embergyilkos fog a Földön uralkodni azok felett, akiket távol tudott tartani Jézus Krisztustól és a bűnbocsánattól.

Az ítélet

Az antikrisztusi korszaknak Jézus Krisztusnak a Földön való megjelenése fog véget vetni (2.Thessalonika.2,8). Jézus, Jeruzsálemi központtal megalapítja ezer évig tartó királyságát a Földön, aminek kormányzásában megváltott szentjei, az Egyház tagjai fognak segédkezni (Jel.20,1-6). Az ezer év elteltével, a Sátán által szított utolsó lázadás (Jel.20,8-9) leverése után, Isten maga elé állítja teremtményeit (Jel.20,10-15). Feltámadnak azok a halottak is, akik nem fogadták el Jézus Krisztus engesztelő áldozatát és a Sátánnal együtt az örök kárhozat helyére, a tűznek tavába vettetnek.

Az örökkévalóság

Az ítélet lezárása után Isten új eget és új Földet teremt. Egy tökéletes, gonoszság és bűn nélküli világban Isten örökké együtt fog élni megváltottaival.

"És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel.21,4)

Megtérő ima

Ma még lehetőséged van rendezni a kapcsolatodat Istennel. Ha megbántad bűneidet és elfogadod Jézus Krisztus engesztelő áldozatát, akkor Isten kész a mai napon örök élettel és egy új kezdettel megajándékozni téged (Apcsel 2,37-39).

Szeretnénk segíteni az első lépések megtételében. Ismételd el az itt hallható megtérő imát, majd vedd fel a kapcsolatot gyülekezetünkkel! Segíteni fogunk abban, hogy lakóhelyed közelében olyan gyülekezetet találj, ahol az Istennel való kapcsolat felépítésében és megtartásában is segíteni tudnak neked!

Ha tömörebb és precízebb összefoglalást szeretnél, olvasd el hitvallásunkat!
Ha többet szeretnél megtudni Istenről és a kereszténységről, tanulmányozd alapozó és haladó bibliaiskoláinkat!